Part nine ~ Scars from a psychopate

Sziasztok! Örömmel jelentem, hogy facebook csoportunk is megnyílt. Teli lesz friss hírekkel, meg oda mindig leírok egy részletet az aktuálisan következő részről! Megtekintéshez katt ide!

Zavartan keltem. A mellettem lévő éjjeli szekrényre pillantottam, ahol egy üzenet volt.
"Beszélj Alejandroval!"-ezt még én írtam emlékeztetőnek. Felöltöztem, majd elindultam a munkahelyére. Részidős állása volt, egy kocsmában. Szerencsére nem volt messze, így gyalog neki indultam, majd fél óra alatt ott is voltam. Megálltam az ajtó előtt, nagy lélegzetet vettem, majd beléptem. Nem vett észre. Épp sört csapolt. Oda mentem a pulthoz, és mire oda nézett, teljesen lesokkolt állapotba került.
-Mit akarsz?-kérdezte, szinte már kiabálva.
-Al, én sajnálom. Téged szeretlek!-mondtam, mire a szememből kicsordult egy árva könnycsepp.
-Ne sírj, mert így nekem lesz bűntudatom.-felelte.-Megbocsájtok. Egyszer mindenki félre léphet, nem?-kérdezte, mire a pulthoz hajoltam, és átöleltem.-Ha végeztem, elmehetnénk sétálni, jó?
-Igen!-töröltem meg a szemem.-Ide jövök érted! Mikor végzel?
-Hatra gyere ide.-mondta, majd megsimította az arcom, és megcsókolt. Annyira boldog voltam, hogy madarat lehetett velem fogatni. Elsétáltam Angel lakásához, mert az ott volt az utca sarkán, és becsöngettem.
-Szia cica! Beengedsz?-kérdeztem, mire nyílt a kapuajtó. A pink hajú barátnőm, most kivételesen szőkére és egyenes hajzuhatagra váltott. Jól állt neki. NAGYON. Körülbelül százszor dicsértem meg a haját. Szőkén régen láttam. Rózsaszín előtt barna volt a haja, de az sem állt neki olyan jól, mint eredeti hajszíne. A sok bók után elmondtam neki, hogy mi a szitu.
-Angel! Kibékültem Alejandroval!-visítottam
-Nincs jó érzésem ezzel kapcsolatban.-rázta a fejét.
-Nyugi! Ma találkozok vele hatkor. Nem lesz semmi probléma. Megbeszéljük a dolgokat.
-Akkor sincs jó érzésem...
-Tudom, hogy utálod, de most az egyszer örülhetnél velem!
-Lola, olyan vagy nekem, mint ha a testvérem és védelmezni akarlak, de tudod mit? Készülődj. Rám ne számíts.-felelte. Irtó dühös lettem rá. Felkaptam a cuccaim, és kiviharoztam. Haza mentem. Aludtam egyet, majd hatra ott voltam a kocsma előtt. Elindultunk. Mutatta az utat. Egy olyan helyre vitt, ahol senki sem jár.
-Olyan elhagyatott ez a hely. Miért?-kérdeztem.
-Mert kettesben szeretnék lenni veled.-válaszolta. Rá bíztam az egészet. Tovább sétáltunk. Két órán át sétáltunk feleslegesen. Sötétedett. Egy olyan helyen kötöttünk ki, ahol egy árva lélek sem járt. Oda hajolt hozzám. Lágyan megcsókolt, majd mikor húzta volna el a száját, erősen megharapta az alsó ajkamat, ami elkezdett vérezni.
-Aú!-kiáltottam, mire befogta a kezével a számat. Nem értettem mit akar, amíg elő nem vett egy kést. Éreztem, ahogy a szemeimből folynak ki a könnycseppek. Szebb halálra vágytam, és sokkal később. Természetesre, nem ilyenre. Menekültem volna, de az egyik keze a számat fogta a másik meg erősen a derekamat plussz a kést, amit lassan végig is húzott rajta, majd elvette a számtól a kezét, és újra megcsókolt. Közben a kést a derekamtól a nyakamhoz vitte, és ott is megvágta, végül ellökött magától. Elestem. Oda hajolt hozzám. Megfogta a combom, és simogatni kezdte.
-Miért csinálod ezt?-szipogtam.
-Mert szeretlek, és nem szeretném, hogy másé legyél.-mondta eszelős tekintettel. Megint megcsókolt, közben meg ököllel verte a combom. Gondolom így akart elhallgattatni. Sajnos a csókból nem tudtam elszabadulni, mert a másik kezével (amiben eddig a kés volt, de azt vissza tette a nadrágjába) a nyakamat fogta. Addig ütött, amíg a lábam használhatatlanná vált, majd elfutott. Próbáltam a táskámért nyúlni, ami tőlem két méterre hevert, de mozdulni nem tudtam. Nagyon lassan odakúsztam, és ki kerestem belőle a telefonom, majd nem tudom miért, de Neymart kezdtem el hívni.
-Gyere értem!-mondtam sírva.
-Hova? Mi a baj? Mi történt?-kérdezte, mire elkezdtem nézelődni, hátha van valami tábla. Amint láttam valamit, elmondtam. Azt mondta mindjárt indul. Fél óra volt mire ide ért. Azután már csak annyira emlékszel, hogy a szobájába kötök ki, és a combomon lévő nagy lila foltot borogatja. Óvatosan felnyitottam a pólóm, hogy meglessem a derekamat. Rajta volt egy jó nagy ragtapasz. Megtapogattam a nyakam, és ott is azt éreztem. Hirtelen Neymar tolta vissza a fejem a párnára, majd megpuszilta a homlokom.
-Aludj egy kicsit még. Rád fér!-suttogta, de én makacs voltam, és nem tettem meg.
-Köszi, hogy segítettél.-simítottam végig az arcát, majd megpusziltam az alsó ajkát.
-Szeretlek-mondta, majd hátra simította a hajam. Nem nagyon értettem, hisz alig ismer.
-Nem értelek. Nem ismersz. Nem is vagyunk együtt úgy!
-Tényleg? Akkor miért csókolóztunk olyan sokszor, és most is miért csókoltál meg?
-Ez nem csók volt, hanem baráti puszi!-mentegetőztem.
-A számra?-nevetett, mire megakartam pofozni, de megállított. Megfogta a kezem, majd óvatosan az arcához nyomta, pont a szája mellé, és megpuszilta. Teljesen kirázott a hideg ettől az egész jelenettől. Hirtelen lehajolt hozzám, és átkarolt. Elkezdte birizgálni a hajamat, majd a fülem mögé simította, és a nyakamhoz tapasztotta a száját, majd elkezdte kiszívni.
-Neymar kérlek fejezd be!-szóltam rá, mire abba hagyta. Zavartnak és szomorúnak tűnt. Nem tudom. Akartam is meg nem is. Te jó ég. Azt hiszem megszerettem, és ezért sem bírtam nézni a fancsali pofáját. Óvatosan odahajoltam hozzá (már amennyire a derekam engedte) és megharaptam a fülét.
-Te mit csinálsz?-nevetett.
-Szomorúnak tűntél,így megnevettelek.
-Na de így? Ez fájt! És tiszta nyál a fülem!-törölte belém, mint az ovisok.
-Akkor csináljam így?-kérdeztem, majd a nyakát haraptam meg.
-Mi vagy te? Vámpír? Ne harapdálj!-röhögött.
-Akkor gondolom azt sem szeretnéd, ha a szádat harapnám meg.-kuncogtam.
-Na jó, azt szeretném, de ahhoz meg kéne csókolnod.-vonta fel a szemöldökét, majd elém ült. Oda hajoltam hozzá, és heves csókolózásba kezdtünk, majd megharaptam az alsó ajkát.
-Szeretlek!-suttogtam bele a csók közepébe, mire megállt.
-Ugye ez nem valami vicc?-kérdezte, de én a fejemet ráztam.
-Nem. Tényleg szeretlek.-ismertem be. Hirtelen nagyon boldognak tűnt. Megölelt mire felnyögtem.
-Mi a baj?-pislogott.
-A derekam.-mutattam a derekamra.
-Ja bocsi-túrt bele a hajába, mire oda hajoltam hozzá, és az orromat össze érintettem az övével.
-Ma ugye itt alszol?- fogta meg az arcom
-Van más választásom?
-De velem, ugye?-pimaszkodott.
-Igen-röhögtem, majd elindultunk a hálóba....vagyis helyesbítve, felkapott és a két karjában vitt a hálóba, mert még mindig nem tudtam mozogni. Lefektetett, majd betakart.
-Davi hol van?-kérdeztem még alvás előtt.
-Mikor aludtál lefektettem, de szerintem most már mi is aludjunk.